Éltem szépen az életem, születtek a gyerekek, jött a sok(sőt rengeteg nehézség) és szép csendben gyűltek a holmik. Gyermekkoromban sok mindent kezdtem gyűjteni, volt csokipapír gyűjtemény, szalvéta, poszterek, egy időben pár bélyeg. Szerencsére sosem voltam fanatikus, de mindig bennem volt az "jó lehet még ez valamire..." érzés
Ahogy megszületett legnagyobb fiam, jött a sok ruha, játék és egyéb tök felesleges holmi. Rá bő másfél évre jöttek az ikrek, duplán jött a rengeteg haszos(tényleg az??) holmi, ruha, játék. Miután ők nőttek én továbbra is őriztem a sok bazárt, pedig akkor még nem is terveztem több gyereket. A legnagyobb után 6 évvel jött a legkisebb, mikor megtudtam, hogy fiú, azért elkezdtem eladogatni a lányos bébi ruhákat, közben kaptunk is sokat, szóval gyűlt - gyűlt minden tovább.
Tavaly karácsonykor testvérem írja, hogy Marie Kondo könyvét kérte karácsonyra.
https://bookline.hu/szerzo/marie-kondo/12809892
Fogalmam sem volt, miről is beszél.. Aztán rákerestem, persze először csak kétkedve, hogy mi ez a hülyeség..
Ez a japán hölgy pont azoknak mutat irányt /megoldást /ad löketet, akik megunták az otthoni zsúfoltságot, a tárgyaktól való hihetetlen függést és szeretnének szellősebb otthont, élhetőbb tereket.
Na gyorsan én is beszereztem a könyvet és rájöttem,nekem EZ kell, nem akarok raktárban élni, olyan holmik között, amit lehet, hogy évente egyszer használok(talán vagy akkor sem..)
És belevágtam,persze nem megy gyorsan, hiszen itt a négy gyerek, de apró léptekkel haladok előre...
Mi a franc az a konmari??
2017-06-04
Hozzászólások (0)