Gyerekkori álmok

"Mindenkinek van egy álma.." természetesen nekem is volt ábrándos kamaszként. Alapvetően későn érő típus voltam, a mai világban igazán égőnek számítanék. Mindig reménytelen szerelmeket választottam, álmodoztam és csak távolról csodáltam őket.
Visszagondolva nem voltam az a bombázó, 12 évesen vészesen elindult felfelé a súlyom, ráadásul még szemüveges is lettem, na meg idétlen hajam is volt súlyosbító körülményként. Egyre visszahúzódóbb lettem, a gimiben kezdtem megnöveszteni a hajam és lánynak kezdtem érezni magam, de csak 11,12. osztály körül. Sajnos a súly problémák egész eddigi életemben elkísértek, rajta vagyok épp az ügyön.
Szinte egész gimis éveimet ábrándozással töltöttem, később az egyetemen kinyíltam. Az volt az álmom, hogy megtalálom az igazit és 2,azaz kettő darab tökéletes lányunk lesz, akiket békességben, boldogságban, nyugalomban és csendben nevelgetünk, míg a halál el nem választ...
Az álmok néha teljesülnek, néha viszont nem vagy éppen teljesülnek, de duplán és igen-igen más keretek között, mint azt mi anno elképzeltük...