A nehéz anyai sors

Az én gyerekeim pacsirták! Ez annyit jelent, hogy reggel (nekem rohadtul korán) kipattan a szemük. Ez általában 5 és 6 óra között szokott bekövetkezni. Oké, hogy iskola időben 5.40-kor kelünk, de még hétvégén és szünetekben is... Férjem is pacsirta, mikor éppen nem éjszakás.. Én viszont tipikus éjszakai bagoly vagyok. Már az egyetemen is éjjel tanultam vizsgaidőszakban, sokáig fent voltam és vagyok mai napig is. 10-11 óránál előbb nem bírok elaludni.. És persze reggel ugyanúgy ébresztő, mondjuk a gyerekek javára írom, hogy átmennek a nappaliba és játszanak vagy mesét néznek, de én már aludni nem tudok, maximum lustálkodni az ágyban.
Tegnap reggel jól indult a napom, kicsoszogtam a konyhába, hogy gyorsan főzzek kávét magamnak. Szépen le is főtt, addig én csak üldögéltem a széken, erre jön ki legnagyobb fiam . :-Anya, te meg mit csinálsz? - Miért, szívem? - Hogy néz ki ez a kávé.? - Akkor tudatosult bennem, hogy átlátszó lötty van a kávés kiöntőben, ugyanis főztem egy jó erős kávét kávé nélkül..
Tegnap nagyon meleg volt nálunk, de szerencsére egy hatalmas cseresznyefa szinte egész délelőtt hűvösben tartja az udvar jó nagy részét és a gyerekek játszóterét. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy szuper dolog, ha sároznak a gyerekek.. Különben én is rengeteget sároztam anno, csak ugye nem nekem kellett utána rendbe tenni magam... Mire leszedtem a hatalmas piros, édes epreket (amik most a fagyasztóban végezték), addigra a három kisebb gyerek tokától bokáig csupa sárosak lettek ( 6 éves vegyespáros ikrek és a majd kétéves legkisebb).Mindhármat be kellett állítani a kerti zuhany alá lecsutakolás céljából, az összes ruhájuk pedig beáztatni, mert vastagon állt rajtuk a sár..