Először nagyon szkeptikus voltam ezzel az egész konmari dologgal kapcsolatban, hiszen hatan élünk egy háztartásban, 110 nm-en+jó nagy padlás. Kb. a lehetetlen küldetés lebegett a szemem előtt, miközben olvastam a könyvet. Több fórumon is olvastam, hogy unalmas az elején (tényleg az volt, de bepillantást nyertem a személyiségébe Marie Kondo-nak), enyhén szólva is SNI kategóriában lett volna itthon nálunk gyerekként.. Aztán érdekes lett, meghatározott sorrendben kell nekiállni a sok ...

Éltem szépen az életem, születtek a gyerekek, jött a sok(sőt rengeteg nehézség) és szép csendben gyűltek a holmik. Gyermekkoromban sok mindent kezdtem gyűjteni, volt csokipapír gyűjtemény, szalvéta, poszterek, egy időben pár bélyeg. Szerencsére sosem voltam fanatikus, de mindig bennem volt az "jó lehet még ez valamire..." érzés Ahogy megszületett legnagyobb fiam, jött a sok ruha, játék és egyéb tök felesleges holmi. Rá bő másfél évre jöttek az ikrek, duplán jött a rengeteg ...

Az én gyerekeim pacsirták! Ez annyit jelent, hogy reggel (nekem rohadtul korán) kipattan a szemük. Ez általában 5 és 6 óra között szokott bekövetkezni. Oké, hogy iskola időben 5.40-kor kelünk, de még hétvégén és szünetekben is... Férjem is pacsirta, mikor éppen nem éjszakás.. Én viszont tipikus éjszakai bagoly vagyok. Már az egyetemen is éjjel tanultam vizsgaidőszakban, sokáig fent voltam és vagyok mai napig is. 10-11 óránál előbb nem bírok elaludni.. És persze reggel ugyanúgy ébresztő, ...

Egy igazán nagy igazság ez, annak ellenére, hogy anno a South Parkban hallottam.. A kétezres évek elején voltam egyetemista, biztos más most az élet, mint akkor, de élveztem a gondtalan életet. Legjobb barátnőm volt a lakótársam, élénk társasági életet éltünk. Ezalatt nem az értendő, hogy fűvel - fával, sőt... De imádtunk bulizni járni, táncolni, moziba járni. Így utólag önvizsgálatot tartva (így 36 évesen), mindig is a nagy Ő-re vágytam. Volt pár félresikerült kapcsolatom, mivel én ...

"Mindenkinek van egy álma.." természetesen nekem is volt ábrándos kamaszként. Alapvetően későn érő típus voltam, a mai világban igazán égőnek számítanék. Mindig reménytelen szerelmeket választottam, álmodoztam és csak távolról csodáltam őket. Visszagondolva nem voltam az a bombázó, 12 évesen vészesen elindult felfelé a súlyom, ráadásul még szemüveges is lettem, na meg idétlen hajam is volt súlyosbító körülményként. Egyre visszahúzódóbb lettem, a gimiben kezdtem megnöveszteni a hajam ...